Tandemugrás

Mit kell, illetve mit érdemes tudni a tandemugrásról?

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha meghalljuk a “tandem” szót?

Természetesen a tandem kerékpár. A speciálisan tandem ejtőernyős ugrás céljára feltalált felszerelés is két ember”szállítására” alkalmas. Az egyik a tandempilóta, a másik természetesen a tandemutas.

A pilóta mindig egy nagyon tapasztalt és rutinos – tandemugrás végrehajtására jogosult és kiképzett – ejtőernyős ugró. Utasa pedig lehet bárki, aki rászánja magát arra, hogy “meglépje” életének egyik meghatározó élményét…

Tekintsd át az alábbi leírásokat és amennyiben kedvet kaptál, vagy másnak ajándékoznál egy ilyen lehetőséget, ide kattintva jelezheted felénk és mi felvesszük veled a kapcsolatot.

Ha kedved támadt egy ejtőernyős ugráshoz, első lépésként időpontot kell egyeztetned velünk legalább két héttel az ugrás tervezett időpontja előtt. Ezt megteheted telefonon vagy akár e-mailben is. A megbeszélt időpontban találkozunk a repülőtéren, ahol kollégáink azonnal gondjaikba vesznek. Végigkalauzolnak a helyszínen, és elmondják a reptér biztonsági szabályait.

Ezután kapsz egy ugróruhát, és indulhat a kaland. A kolléganők feladják rád az utashevedert és ellátnak pár jó tanáccsal, amikkel még élvezetesebb lesz az ejtőernyős ugrás. Ezután a tandempilótád veszi át a szót és folytatja a felkészítést. Ő ellenőrzi és véglegesíti a hevederzet beállításait, és eközben részletesen elmondja az ugrás menetét.

Alaposan elgyakoroljátok az ejtőernyős ugrás legfontosabb részeit, amivel meg is történik a felkészítés az ugrásra. Ezután következik egy rövid interjú, ami már a saját kisfilmed része. Aztán pedig irány a gép! Séta közben is készítünk néhány igen értékes képkockát rólad, majd a repülőgépnél, és az ugrásod közben végig filmezünk. Következik egy utolsó felszerelés-ellenőrzés a gépnél, majd felszállás.

Nagyjából 20 perces repüléssel érjük el az ugrási magasságot, vagyis a 3500 métert. Ezalatt még egyszer röviden átvesszük az ugrás részleteit. Néhány perccel az ejtőernyős ugrás előtt 4 ponton összecsatoljuk a hevedereinket 4 darab egyenként 2500 kg teherbírású csatoló taggal. Ezután nyílhat az ajtó és az ajtónyíláshoz csúszunk. Az adrenalinszinted itt már garantáltan az egekben lesz. 🙂 Felvesszük a megbeszélt kiugrási pozíciót, és ugrunk!

Pár másodperc múlva ég és föld között találod magad egy semmihez sem fogható mámorban úszva. Ez a szabadesés. Ilyet biztos, hogy nem éreztél még. Na, ez az, amiért jöttél!

Ezalatt persze a kamera forog, és rögzíti ezeket a csodálatos pillanatokat. És 1500 méteren már nyílik is az ejtőernyő. A modern felszerelésekkel ez nem egy borzasztó nagy rántás, hanem egy finom nyílási folyamat. Minden lelassul, és megkönnyebbülten ujjongsz majd, miközben nem győzöl betelni a látvánnyal. Szerencsére van még 7-8 perced a földet érésig, így kiélvezheted a teljes szabadság érzését, ahogy suhansz csak a néma csendben a végtelen kékségben.

Ha van kedved, irányíthatod az ejtőernyőt is. Landolás előtt még elgyakoroljátok a helyes földetérési pozíciót, és már újra a földön is vagy. Megcsináltad! Mindenki együtt örül veled, mert sugárzik belőled, hogy mekkora élménnyel gazdagodtál!

Tandemugrás felvétel nélkül Tandemugrás kézi kamerával Tandemugrás kézi + külső kamerával
43.000 HUF
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!
48.000 HUF
full HD kézi kamerás felvétel
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!
67.000 HUF
full HD kézi és külső kamerás felvétel
nagyfelbontású fotók (kb. 100-120db)
ajándék 4GB-os USB pendrive
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!
Tandemugrás fotókkal Tandemugrás Kézi kamerával és fotókkal Tandemugrás külső kamerával
46.000 HUF
nagyfelbontású fotók (kb. 50db)
ajándék 4GB-os USB pendrive
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!
50.000 HUF
full HD kézi kamerás felvétel
nagyfelbontású fotók (kb. 50-60db)
ajándék 4GB-os USB pendrive
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!
60.000 HUF
full HD külső kamerás felvétel
nagyfelbontású fotók (kb. 50-60db)
ajándék 4GB-os USB pendrive
magasság 3500 méter
45 mp szabadesés!

“Gy. I. K.” ezen kérdések hangzanak el tandemugrás előtt legtöbbször:

Bárki lehet tandemutas (18 év alatt szülői írásbeli engedély szükséges).

A tandemugrás az ejtőernyőzés olyan formája, amit bárki kipróbálhat. Nincs szükséged semmilyen előképzettségre, sem bonyolult orvosi vizsgálatokra, viszont a felszerelés terhelhetősége miatt kizáró ok, ha meghaladod a 95 kilót!

Gyakran felmerül az a kérdés, hogy lehetnek -e kizáró okai egy tandemugrás végrehajtásának? Sajnos igen. A négy legalapvetőbb kritérium:

  • Felső súlyhatár 95kg!
  • Felső korhatár 60 év!
  • 190 cm-t meghaladó testmagasság esetében minimum 80 kg legyen a testsúly!
  • 18 év alatt szülői hozzájárulás szükséges a helyszínen!

Ezek mellett nem ajánlatos a tandemugrás olyan betegségek esetén, mint például az epilepszia, szív és érrendszeri betegségek, csontritkulás, illetve gerincbetegségek. Mivel nem szükséges orvosi vizsgálat a tandemugráshoz, fontos, hogy a jelentkező őszintén nyilatkozzon az egészségi állapotáról.

Az ejtőernyős ugrás ebben az esetben nem egyedül történik, mivel egy speciális hevederrendszerrel szorosan egy profi tandempilótához vagy csatolva. Természetesen mindent ő csinál, neked egyetlen dolgod van: ÉLVEZD AZ UGRÁST! Bármit csinálsz, nem tudsz bajt okozni. A tandempilótád minden helyzetben tudja, mit kell tennie. (Tandempilóta csak a legtapasztaltabb ejtőernyős oktatókból válhat, minimum 1000 ejtőernyős ugrás után.)

Repülőterek, gépek, magasságok

Tandemugrást olyan repülőtér felett lehet végrehajtani, ahol az ejtőernyős ugrást engedélyezték. Mivel az ejtőernyős ugrás során más “dolgok” is lehetnek a levegőben, ezért – a biztonság érdekében – szigorú szabályok között lehet csak ugrani (ez persze nem baj). Vannak repülőterek, ahol rutinszerű az ejtőernyős ugrások szervezése, és vannak olyan helyszínek, ahol ritkábban (pl. ejtőernyős bemutató) történnek ugrások. Fontos tudni, hogy Budapest közelében (minél közelebb vagyunk a fővároshoz, ez annál inkább igaz) nem lehet ejtőernyőzni. Ennek oka a Ferihegyi repülőtér közelsége, amely több tíz kilométeres körzetben korlátozza az ejtőernyős ugrás magasságát. Ez alól a budaörsi repülőtér kivétel bizonyos ritka alkalmakkor, de tandemugrást ott ezekben az esetekben sem lehet végrehajtani (csak “szóló” ugrásokat), mert az ugrók számára engedélyezett magasság itt általában mindössze 1000 m, s egy tandemugrás minimális (szabályos) ugrási magassága 1500 m.
Ez persze azt jelenti, hogy egy “jóízű” ejtőernyős tandemugrásért el kell autózni
1-2 órányira a főváros közeléből, de mindenképpen megéri ennyit áldozni
az ugrásért.

Az ugrási magasság változó. Ez legtöbbször a gép típusától függ.
Minél magasabbról történik az ugrás, annál nagyobb az “élvezet”, mert annál hosszabb a szabadesés ideje. Kisebb gépekből 2500-3500 m-ről, nagyobb masinákból 3500-4000 m-ről történik az ugrás.

Semmi más nem kell, mint egy kényelmes (sport)cipő, és – lehetőleg – lazább ruha. Minden mást a tandempilóta ad (ugróruhát és a felszerelés azon részét, amelyet speciálisan tandemugráshoz terveztek).

Az ejtőernyős ugrás két alapvető szakaszból áll. 1.: szabadesés 2.: ereszkedés. A szabadesés ideje természetesen az ugrási magasságtól függ. 3500 m-ről kb. 45 mp! Az ereszkedés (nyitott ejtőernyő/kupola alatt) ideje az ejtőernyő nyitása után a földetérésig kb. 5-6 perc.

A tandemugrás nem veszélyesebb (sőt…), mint az úton a közlekedéssel töltött idő, amíg autóval elérsz a tandemugrás helyszínére.

Minden tandemernyő kettő ejtőernyőt tartalmaz, egy főernyőt és egy tartalékernyőt. Emellett minden felszerelés kötelező tartozéka az úgynevezett biztosító készülék, ami automatikusan nyitja a mentőernyőt, ha a tandempilótával történne valami.

Felszereléseinket minden évben kötelező szakértővel bevizsgáltatni, így a minőségi- és állapotellenőrzés folyamatos és rendszeres. Tandempilótáink rendszeres továbbképzéseken tartanak lépést az ejtőernyős ugrás és az ejtőernyőzés rohamos fejlődésével.

A szabadesés (a közhiedelemmel ellentétben) nem azonos a súlytalanság érzésével. Az ugró ilyenkor nem a “lebegés” érzését tapasztalja (nincs “feljön a gyomor” érzés), mert a zuhanás közben a levegő oly gyorsan áramlik az ugróhoz képest, hogy ilyenkor a levegő szinte “megkeményedik”, és az ejtőernyős (tandemugró) teljes súlyával “fekszik” a sűrű, keményen áramló levegőn. Ezzel egyidejűleg a szél hangja is felerősödik annyira, hogy szabadesés közben nem lehet beszélgetni.

Az ejtőernyők kinyílásának ideje bár némiképp különböző lehet (nagy eltérések nincsenek), a tandemutas nem hirtelen “rántást” érez, hanem egy kb. 4-5 másodpercig tartó folyamatos lassulást. A lassulás érzése természetesen nagyon intenzív, de semmiképpen sem hirtelen rántás, hanem erős lassulás. A modern ejtőernyők mechanikájának kialakítása során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a nyitási terhelés megfelelő mértékű legyen.

A tandemugrás előtti felkészüléskor (kb. 15 perc) a repülőgépben történő dolgokról, a kiugrás módjáról, az ereszkedés közbeni dolgokról, a biztonságos földet érési pozícióról minden esetben a választott tandempilóta fog rövid ismertetést/felkészítést tartani. Erről itt azért nem írunk bővebben, mert bár minden esetben biztonságos és élvezetes tandemugrás kerekedik ki a dologból, minden tandempilóta kicsit másképp készíti fel utasát az ugrásra.

Az alábbiakban egy “nemkevés” írói vénával megáldott tandemutasunk írása olvasható:

Neked teljesen elment az eszed! – intik többen az embert, amikor kipróbálandó vágyait sorolja. Köztük persze az ejtőernyőt, amely mindig az első helyen áll a kíváncsi, nyughatatlan emberek fantáziájában.
Neked teljesen elment az eszed! – állapították meg többen, amikor végre pont kerül sokévnyi, évtizednyi fantáziálás végére.

Biztosan igazuk van. Igazuk, mert látszólag nem normális dolog három-négyezer méterről, minden előképzettség nélkül kiugrani egy repülőből. Még a pilóták is azt mondják: nem, épelméjű az, aki ép gépből kiugrik. Különösen bolond lehet a “civil”, aki másra bízva életét, kipróbálja a tökéletesen ismeretlent, a zuhanást, a földön soha nem tapasztalt sebességet, és az igazi, csendes, eszköz nélküli repülést, amely csakis a madarakéhoz fogható.

Nekem teljesen elment az eszem! – elment, mert értem a pilóták megszállottságát, értem a hegymászók kínlódását, értem a hosszútávfutó magányosságát, a kötéltáncos gravitációt megvető bátorságát, a kamionhúzók fogcsikorgatását, a rali navigátorok párjukba vetett bizalmát. Értem a felfedezők kíváncsiságát, a kalandorok izgalmát, értem az adrenalin hatását.

Azt kérdezték: “És milyen volt?” Azt mondtam: Jó! Nagyon jó! Mert mi mást, mi többet lehet mondani. Mit mondjon az ember az első igazi nő után, vagy ha végignézte fia születését.

Az ember, ha sokat utazik, sokat jár a világban, sok mindent kipróbál és tapasztal, kicsit megkoptatja magában a rácsodálkozás képességét. Még akkor is, ha mindvégig nyitott marad. Talán ezért vésődik be olyan mélyen az az új, addig ismeretlen érzés, amikor megjelenik a repülőtéren annak tudatában, hogy eljött a nap. Eljött az ő napja. Pedig tudja, azok, akik körülötte mozognak már nem is emlékeznek az érzésre, hogy milyen volt az első zuhanás.

Aztán minden csak fokozódik, mintha csak valami agyafúrt forgatókönyv szerint adagolnák az izgalmakat. Az első beöltözés, az ugró ruha, az idétlen, szokatlan kezeslábas, majd a bonyolultnak tetsző hevederek, csatok és karabinerek. Csupa szokatlanság, újdonság, ismeretlenség. Ez az a pillanat, amikor az ember először érzi, hogy mire vállalkozott, ez az első felismerés, amikor csak a legelszántabbak fejében nem fordul meg, hogy talán jobb lett volna otthon maradni.

Az első földi próba újabb adagot nyom a véráramba. A csatolás, a karabinerek rángatása, a hevederek feszítése, a tandempilóta hátadon érzett lélegzete éppoly szokatlan, mint az idétlen sapka vagy a szoros, kényelmetlen szemüveg viselése. Ilyenkor az ember már maga sem tudja, hogy sürgesse vagy odázza az eseményeket.
Mígnem eljön a pillanat. Amikor valaki azt mondja: “Gyerünk!” És indulunk egy pontosan olyan gép felé, amelyet kávédarálónak szoktak hívni. Egy olyan szerkezetbe, amely a rossznyelvek szerint azért tunik annyira ósdinak, hogy nyugodtabb lélekkel vesse ki magát belőle az ember.

Majd következik az első és legfurcsább légi utazás. Egy üres fémkaszniban, a földön ülve, dübörgő rázkódásban. És elérkezik a második fázis. A gép éppen csak elemelkedik a földrl, talán ha tíz-húsz méter magasan lehet, éppen csak annyira a földtől, ahonnan már nem lehet csak úgy kiugrani. És itt megint elmélázik az ember: hát tényleg kell ez nekem? Közben lassan telnek az óráknak tűnő percek és tízpercek. Szorongással elegy izgalommal nézzük, hogy a régi ugrók, milyen magától érthetődően egymás feje fölött átkiabálva szórakoztatják egymást, mintha csak osztálykiránduláson lennének egy osztálypénzből bérelt rozzant Ikaruson.

“Készüljünk!…Ahogy megbeszéltük!” – hangzik az utasítás úgy három kilométernyi magasságban. “Szemüveg fel… becsatol jobb felül… jobb alul… bal felül… bal alul. Húzzuk!… Jobban!” Majd indulás a nyitott ajtó felé, jobb…bal…jobb…bal…két összekötözött ember sutaságával. És amikor elhangzik az utolsó utasítás: “Terhelj rám!” – az ember érzi hogy nem más, mint egy csomag, egy tehetetlen darab zsák, kiszolgáltatva valakinek, akit nem is ismer igazán. Semmit sem tehet, mint hogy felidézi a földön tanultakat, a vállhevederbe akasztott hüvelykujjakat, a hátraszegett fejet, hogy aztán beteljesedjék a vágy, amikor már arra sincs idő gondolni, hogy mikor is találta ki ezt az egészet.

Arra már végképp nincs módja, hogy felidézze az intelmet: “neked elment az eszed!” Csak várja az ugró jelzését, hogy mikor tárhatja ki a kezeit, mintha repülne. Ekkor már elmúlik a szorongás és biztosan tudjuk, hogy nem volt igaza a “józanoknak”. Csak a zuhanást élvezete van, és csak a rendellenesen felfelé száguldó bárányfelhőkre és a szél erejére figyelünk, amelyben szinte lobog az ember arca.

Úgy negyven másodpernyi zuhanás után ismét fel kell idézni a földön tanultakat. Ám mielőtt sikerülne már csak egy rántást érzünk az ágyékunkban és a férfiember egy röpke megkönnyebbülést, hogy egyéb nem történt. A kupola belobbant, de megnyugvás helyett most kell átélni a legnagyobb izgalmat. A pilóta félig lecsatol magáról és ez a váratlan szabadság egy pillanatra olyan érzéssel tölti el az embert, mintha elengedték volna a kezét. És kezdődik a repülés. A semmivel össze nem hasonlítható ereszkedés a kupola alatt, ahol csak a kalimpáló lábak zavarhatják a madártávlatból szemlélt föld látványát. Tökéletes csend és békesség. A kupolák alatt ereszkedők át-át kiabálhatnak egymásnak. Ekkor már van idő felidézni az utolsó fontos ismeretet, a felhúzott térdet, mintha csak kis-sámlin ülnénk, mert a landolás az a profi reszortja. Az amatőr dolga nem más, mint bízni, tűrni és szót fogadni.

A földön ülve valamiféle megkönnyebbülést vár az ember. De inkább csalódott, hogy vége. És fülig ér a szája, és az az érzése támad, hogy felfedezte a Déli-sarkot, hogy megmászta a Mount Everestet, legyőzte a legnagyobb grizzlit. A szél kifújt minden gondot a fejéből, elmúltak a hétköznapi szorongások, feledésbe merültek az alig egy órája még komolynak tetsző gondok. A leghatékonyabb sokkterápia.

Kérdezik: milyen volt?
Azt mondom: Nem tudom.
Nem lehet elmondani azt sem, milyen volt az első igazi nő, és milyen volt látni a fiam születését.