Tandemugrás, ejtőernyős képzés, ejtőernyős tanfolyam - Vörös Meteor Ejtőernyős Sport klub
tandemugrás, tandem, ejtőernyős tanfolyam, ejtőernyős ugrás

Tandemugrás

Mit kell, illetve mit érdemes tudni a tandemugrásról?

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha meghalljuk a “tandem” szót?

Természetesen a tandem kerékpár.  A speciálisan tandem ejtőernyős ugrás céljára feltalált felszerelés is két ember"szállítására" alkalmas. Az egyik a tandempilóta, a másik természetesen a tandemutas.

A pilóta mindig egy nagyon tapasztalt és rutinos - tandemugrás végrehajtására jogosult és kiképzett - ejtőernyős ugró. Utasa pedig lehet bárki, aki rászánja magát arra, hogy "meglépje" életének egyik meghatározó élményét…

 

Tandemugrás információk: 06 / 20 / 964 0460

 

Tandemugrás árai:

Szóló tandemugrás: 45.000 Ft
Tandemugrás kézi kamerával: 55.000 Ft
Tandemugrás külső kamerával (szabadeső operatőrrel), repülőgépből: 65.000 Ft

 

Következzék az ún "Gy. I. K." felsorolás, mivel ezen kérdések hangzanak el tandemugrás előtt legtöbbször:

  1. Milyen feltétellel lehet valaki tandemugró, mit kell tenni, hogy tandemugrást hajhasson végre valaki?
  2. Hol lehet a tandemugrást végrehajtani? • Repülőterek, gépek, magasságok »
  3. Milyen magasról történik a tandemugrás?
  4. Mi szükséges a tandemugráshoz, hogyan készüljek rá?
  5. Mennyi ideig tart a tandemugrás?
  6. Mennyire veszélyes a tandemugrás?
  7. Milyen érzés a szabadesés az ugrás közben?
  8. Mekkorát ránt az ejtőernyő, amikor nyílik, mennyire hirtelen történik az ejtőernyő kinyílása?
  9. Mit kell tenni földetéréskor, földetérés előtt (illetve utána:-)) ?

 

A válaszok a Gy. I. K.-re:

  1. Milyen feltétellel lehet valaki tandemugró?
    Bárki lehet tandemutas (18 év alatt szülői írásbeli engedély szükséges). 18 év felett sem előképzettség, sem orvosi vizsgálat nem szükséges hozzá. «vissza«
  2. Hol lehet tandemugrást végrehajtani?
    • Repülőterek, gépek, magasságok »

    Tandemugrást olyan repülőtér felett lehet végrehajtani, ahol az ejtőernyős ugrást engedélyezték. Mivel az ejtőernyős ugrás során más “dolgok” is lehetnek a levegőben, ezért - a biztonság érdekében - szigorú szabályok között lehet csak ugrani (ez persze nem baj). Vannak repülőterek, ahol rutinszerű az ejtőernyős ugrások szervezése, és vannak olyan helyszínek, ahol ritkábban (pl. ejtőernyős bemutató) történnek ugrások. Fontos tudni, hogy Budapest közelében (minél közelebb vagyunk a fővároshoz, ez annál inkább igaz) nem lehet ejtőernyőzni. Ennek oka a Ferihegyi repülőtér közelsége, amely több tíz kilométeres körzetben korlátozza az ejtőernyős ugrás magasságát. Ez alól a budaörsi repülőtér kivétel bizonyos ritka alkalmakkor, de tandemugrást ott ezekben az esetekben sem lehet végrehajtani (csak "szóló" ugrásokat), mert az ugrók számára engedélyezett magasság itt általában mindössze 1000 m, s egy tandemugrás minimális (szabályos) ugrási magassága 1500 m.
    Ez persze azt jelenti, hogy egy “jóízű” ejtőernyős tandemugrásért el kell autózni
    1-2 órányira a főváros közeléből, de mindenképpen megéri ennyit áldozni
    az ugrásért. «vissza«
  3. Milyen magasról történik a tandemugrás?
    Az ugrási magasság változó. Ez legtöbbször a gép típusától függ.
    Minél magasabbról történik az ugrás, annál nagyobb az “élvezet”, mert annál hosszabb a szabadesés ideje. Kisebb gépekből 2500-3500 m-ről, nagyobb masinákból 3500-4000 m-ről történik az ugrás. «vissza«
  4. Mi szükséges a tandemugráshoz, hogyan készüljek rá?
    Semmi más nem kell, mint egy kényelmes (sport)cipő, és - lehetőleg - lazább ruha. Minden mást a tandempilóta ad (ugróruhát és a felszerelés azon részét, amelyet speciálisan tandemugráshoz terveztek). «vissza«

  5. Mennyi ideig tart a tandemugrás?
    Az ejtőernyős ugrás két alapvető szakaszból áll. 1.: szabadesés 2.: ereszkedés. A szabadesés ideje természetesen az ugrási magasságtól függ. 2500 m-ről kb. 30 mp a szabadesés ideje, 3500 m-ről kb. 50 mp, és végül a legnagyobb élvezet, ha a 4000 m-ről történő ugrás során a szabadeséssel egy teljes percet töltünk! Az ereszkedés (nyitott ejtőernyő/kupola alatt) ideje az ejtőernyő nyitása után a földetérésig kb. 5-6 perc. «vissza«
  6. Mennyire veszélyes a tandemugrás?
    A tandemugrás nem veszélyesebb (sőt…), mint az úton a közlekedéssel töltött idő, amíg autóval elérsz a tandemugrás helyszínére. «vissza«
  7. Milyen érzés a szabadesés az ugrás közben?
    A szabadesés (a közhiedelemmel ellentétben) nem azonos a súlytalanság érzésével. Az ugró ilyenkor nem a “lebegés” érzését tapasztalja (nincs “feljön a gyomor” érzés), mert a zuhanás közben a levegő oly gyorsan áramlik az ugróhoz képest, hogy ilyenkor a levegő szinte “megkeményedik”, és az ejtőernyős (tandemugró) teljes súlyával “fekszik” a sűrű, keményen áramló levegőn. Ezzel egyidejűleg a szél hangja is felerősödik annyira, hogy szabadesés közben nem lehet beszélgetni. «vissza«
  8. Mekkorát ránt az ejtőernyő, amikor nyílik, mennyire hirtelen történik az ejtőernyő kinyílása?
    Az ejtőernyők kinyílásának ideje bár némiképp különböző lehet (nagy eltérések nincsenek), a tandemutas nem hirtelen “rántást” érez, hanem egy kb. 4-5 másodpercig tartó folyamatos lassulást. A lassulás érzése természetesen nagyon intenzív, de semmiképpen sem hirtelen rántás, hanem erős lassulás. A modern ejtőernyők mechanikájának kialakítása során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a nyitási terhelés megfelelő mértékű legyen. «vissza«
  9. Mit kell tenni földetéréskor, földetérés előtt (illetve utána:-)) ?
    A tandemugrás előtti felkészüléskor (kb. 15 perc) a repülőgépben történő dolgokról, a kiugrás módjáról, az ereszkedés közbeni dolgokról, a biztonságos földet érési pozícióról minden esetben a választott tandempilóta fog rövid ismertetést/felkészítést tartani. Erről itt azért nem írunk bővebben, mert bár minden esetben biztonságos és élvezetes tandemugrás kerekedik ki a dologból, minden tandempilóta kicsit másképp készíti fel utasát az ugrásra. «vissza«

Az alábbiakban egy "nemkevés" írói vénával megáldott tandemutasunk írása olvasható:

Neked teljesen elment az eszed! - intik többen az embert, amikor kipróbálandó vágyait sorolja. Köztük persze az ejtőernyőt, amely mindig az első helyen áll a kíváncsi, nyughatatlan emberek fantáziájában.
Neked teljesen elment az eszed! - állapították meg többen, amikor végre pont kerül sokévnyi, évtizednyi fantáziálás végére.

Biztosan igazuk van. Igazuk, mert látszólag nem normális dolog három-négyezer méterről, minden előképzettség nélkül kiugrani egy repülőből. Még a pilóták is azt mondják: nem, épelméjű az, aki ép gépből kiugrik. Különösen bolond lehet a "civil", aki másra bízva életét, kipróbálja a tökéletesen ismeretlent, a zuhanást, a földön soha nem tapasztalt sebességet, és az igazi, csendes, eszköz nélküli repülést, amely csakis a madarakéhoz fogható.

Nekem teljesen elment az eszem! - elment, mert értem a pilóták megszállottságát, értem a hegymászók kínlódását, értem a hosszútávfutó magányosságát, a kötéltáncos gravitációt megvető bátorságát, a kamionhúzók fogcsikorgatását, a rali navigátorok párjukba vetett bizalmát. Értem a felfedezők kíváncsiságát, a kalandorok izgalmát, értem az adrenalin hatását.

 

Azt kérdezték: "És milyen volt?" Azt mondtam: Jó! Nagyon jó! Mert mi mást, mi többet lehet mondani. Mit mondjon az ember az első igazi nő után, vagy ha végignézte fia születését.

Az ember, ha sokat utazik, sokat jár a világban, sok mindent kipróbál és tapasztal, kicsit megkoptatja magában a rácsodálkozás képességét. Még akkor is, ha mindvégig nyitott marad. Talán ezért vésődik be olyan mélyen az az új, addig ismeretlen érzés, amikor megjelenik a repülőtéren annak tudatában, hogy eljött a nap. Eljött az ő napja. Pedig tudja, azok, akik körülötte mozognak már nem is emlékeznek az érzésre, hogy milyen volt az első zuhanás.

Aztán minden csak fokozódik, mintha csak valami agyafúrt forgatókönyv szerint adagolnák az izgalmakat. Az első beöltözés, az ugró ruha, az idétlen, szokatlan kezeslábas, majd a bonyolultnak tetsző hevederek, csatok és karabinerek. Csupa szokatlanság, újdonság, ismeretlenség. Ez az a pillanat, amikor az ember először érzi, hogy mire vállalkozott, ez az első felismerés, amikor csak a legelszántabbak fejében nem fordul meg, hogy talán jobb lett volna otthon maradni.

 

Az első földi próba újabb adagot nyom a véráramba. A csatolás, a karabinerek rángatása, a hevederek feszítése, a tandempilóta hátadon érzett lélegzete éppoly szokatlan, mint az idétlen sapka vagy a szoros, kényelmetlen szemüveg viselése. Ilyenkor az ember már maga sem tudja, hogy sürgesse vagy odázza az eseményeket.
Mígnem eljön a pillanat. Amikor valaki azt mondja: "Gyerünk!" És indulunk egy pontosan olyan gép felé, amelyet kávédarálónak szoktak hívni. Egy olyan szerkezetbe, amely a rossznyelvek szerint azért tunik annyira ósdinak, hogy nyugodtabb lélekkel vesse ki magát belőle az ember.

 

Majd következik az első és legfurcsább légi utazás. Egy üres fémkaszniban, a földön ülve, dübörgő rázkódásban. És elérkezik a második fázis. A gép éppen csak elemelkedik a földrl, talán ha tíz-húsz méter magasan lehet, éppen csak annyira a földtől, ahonnan már nem lehet csak úgy kiugrani. És itt megint elmélázik az ember: hát tényleg kell ez nekem? Közben lassan telnek az óráknak tűnő percek és tízpercek. Szorongással elegy izgalommal nézzük, hogy a régi ugrók, milyen magától érthetődően egymás feje fölött átkiabálva szórakoztatják egymást, mintha csak osztálykiránduláson lennének egy osztálypénzből bérelt rozzant Ikaruson.

 

"Készüljünk!...Ahogy megbeszéltük!" - hangzik az utasítás úgy három kilométernyi magasságban. "Szemüveg fel... becsatol jobb felül... jobb alul... bal felül... bal alul. Húzzuk!... Jobban!" Majd indulás a nyitott ajtó felé, jobb...bal...jobb...bal...két összekötözött ember sutaságával. És amikor elhangzik az utolsó utasítás: "Terhelj rám!" - az ember érzi hogy nem más, mint egy csomag, egy tehetetlen darab zsák, kiszolgáltatva valakinek, akit nem is ismer igazán. Semmit sem tehet, mint hogy felidézi a földön tanultakat, a vállhevederbe akasztott hüvelykujjakat, a hátraszegett fejet, hogy aztán beteljesedjék a vágy, amikor már arra sincs idő gondolni, hogy mikor is találta ki ezt az egészet.

Arra már végképp nincs módja, hogy felidézze az intelmet: "neked elment az eszed!" Csak várja az ugró jelzését, hogy mikor tárhatja ki a kezeit, mintha repülne. Ekkor már elmúlik a szorongás és biztosan tudjuk, hogy nem volt igaza a "józanoknak". Csak a zuhanást élvezete van, és csak a rendellenesen felfelé száguldó bárányfelhőkre és a szél erejére figyelünk, amelyben szinte lobog az ember arca.

 

Úgy negyven másodpernyi zuhanás után ismét fel kell idézni a földön tanultakat. Ám mielőtt sikerülne már csak egy rántást érzünk az ágyékunkban és a férfiember egy röpke megkönnyebbülést, hogy egyéb nem történt. A kupola belobbant, de megnyugvás helyett most kell átélni a legnagyobb izgalmat. A pilóta félig lecsatol magáról és ez a váratlan szabadság egy pillanatra olyan érzéssel tölti el az embert, mintha elengedték volna a kezét. És kezdődik a repülés. A semmivel össze nem hasonlítható ereszkedés a kupola alatt, ahol csak a kalimpáló lábak zavarhatják a madártávlatból szemlélt föld látványát. Tökéletes csend és békesség. A kupolák alatt ereszkedők át-át kiabálhatnak egymásnak. Ekkor már van idő felidézni az utolsó fontos ismeretet, a felhúzott térdet, mintha csak kis-sámlin ülnénk, mert a landolás az a profi reszortja. Az amatőr dolga nem más, mint bízni, tűrni és szót fogadni.

A földön ülve valamiféle megkönnyebbülést vár az ember. De inkább csalódott, hogy vége. És fülig ér a szája, és az az érzése támad, hogy felfedezte a Déli-sarkot, hogy megmászta a Mount Everestet, legyőzte a legnagyobb grizzlit. A szél kifújt minden gondot a fejéből, elmúltak a hétköznapi szorongások, feledésbe merültek az alig egy órája még komolynak tetsző gondok. A leghatékonyabb sokkterápia.

 

Kérdezik: milyen volt?

Azt mondom: Nem tudom.
Nem lehet elmondani azt sem, milyen volt az első igazi nő, és milyen volt látni a fiam születését.

 

«vissza«